Az eleje: Utazás, Jakarta

Összesen kb. 67 óra utazás – közben egy éjszaka a a repülőn, egy a reptéren és egy Jakartában egy hotelban – után megérkeztem Denpasarba, Bali fővárosába J  Denpasar egy nagyjából fél milliós nem túl szép város a sziget déli csücskében közel a részeg ausztrálok mekkájához, Kutához. Adok még neki esélyt de az út és az eddig hallottak alapján szinte biztosan tartom magam az előzetes tervekhez és vhol máshol, a tengerhez közelebb bérelek szobát, majd robogóval járok be.

Érdekes volt látni az utazás során a Kuala Lumpur LCCT (Low Cost Carrier Terminal) éjszakai mikrokozmoszát. Nem maradt szék szabadon, mindenhol aludt v kómázott valaki és a földön is jópár hely tele volt. Én végül kicsit eltaktikáztam magam és kifelejtettem a számításból h. akkora a pörgés h már hajnali 3 óra valamikor indul is az eldő gép így végül kb. 40 percet sikerült aludni. De azt a negyven percet legalább a maláj fegyveres erők jónéhány tagjának mindent látó szemei közelében – ami azért nem utolsó szempont ha a hálózsákban az ember mellett/alatt/rajta kamera, laptop, fényképezőgép, pénz...

Az utazásnak meglepő módon amúgy az indonéz része ment a legzökkenőmentesebben, tényleg vártak a reptéren menő névtáblával , a jakartai élethez láthatólag nélkülözhetetlen óriásdugóban bevittek egy hotelbe ahol kaptam egész jó kis szobát is angol wc-vel. A szálloda személyzete rövid interjúk alapján 15-21 év között volt nagyjából, úgy is viselkedtek J Akkor már elég rég úton voltam ráadásul előző este volt a kuala lumpuri repteres „alvás” uh. nehéz volt kibírni estig alvás nélkül, de ugye át kell állni minél előbb.

Jakarta, te gyönyörű!

A kiájulás-mentességben segítségemre volt Sára aki ugyancsak Magyarországról jött, és ő volt az a szerencsés aki előttem egy nappal érkezve megtapasztalta milyen az, ha az emberért nem jönnek ki, vagy legalábbis nem ugyanahhoz a kapuhoz és emiatt egyedül a világ másik végén 24 óra utazás után kicsit nyűgös lesz. Szóval vele ütöttük el az időt meg az egyik alkalmazottal, Güntherrel (vmi indonéz verziója volt a névnek de azt úgysem tudom még, h. hogy írják...-közben megtudtam - Guntur), vettünk SIM kártyát, punnyadtunk a recepció kanapéján és próbáltuk kideríteni, hogy mégis mi fog velünk innentől történni. Sáráért végül a megbeszélt 3 óra helyett 6 után jöttek, uh. ő el is ment az egyetemére én meg maradtam tudván h. valami úgyis lesz majd, nem hagyják , hogy a drága hotelben túl sokáig hédereljek.

Közben megismerkedtem az indonéz konyha alfájával és omegájával ami Nasi Goreng néven fut, kb. sült rizsként kell elképzelni, semmi extra de finom volt. Ebből a nap folyamán végül 3 adagot fogyasztottam el, köztük megkóstoltam a Bakso-t is, az annyira nem jött be.  A napi Nasi goreng átlagot valószínűleg le fogom rontani de lehet h. egy alá nemigen fogok tudni menni J

Szobám és én - Jakarta

Este megjött Rita aki Bandungban fog tanulni és ezzel a Darmasiswások – és egyben a Darmasiswás lányok – száma akikkel utam során összehozott a sors hétre emelkedett, tekintve, hogy Magyarországról hatan indultunk útnak, csak a többiek Kuala Lumpurból még az esti géppel mentek tovább. Sokat számított, hogy a hosszú utazás számottevő részét nem egyedül kellett megtenni.  Amúgy az Airasiában sajnos csalódtam, hosszú a történet de a lényeg h. eddig soha semmi problémám nem volt velük, de sajnos most kiderült h. amint van vmi „bobesz” (csak a Danesz meg ne halljaJ) akkor a megoldás keresése és az utas normális végighallgatása helyett a felelősség terelésére koncentrálnak a semmilyen felhatalmazással nem rendelkező reptéri alkalmazottak.